MINDSZENTY TÁRSASÁG

 

 

MEGHÍVÓ

 

A Mindszenty Társaság szeretettel meghívja Önt

2021. október 10-én (vasárnap) Jakabszállásra,

a Jézus Szíve-templomba

(6078 Jakabszállás, Dózsa György u. 2.).

 

Program:

10.30 a Jakabi Kultúrműhely - Mindszenty emlékműsora

11.30 érseki szentmise, majd

Mindszenty bíboros atyánk szobrának avatása, szentelése és a

Mindszenty Emlékérmek átadása: 

Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, a térség országgyűlési képviselője

Bábel Balázs Kalocsa-kecskeméti érsek

Tóth Tamás a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára

A vendégeket köszönti: Szabó György Róbert, Jakabszállás polgármestere

 

Mindszenty Emlékérmet kap:

posztumusz - dr. Tarjányi Béla professzor

Laudáció: Juhász Judit a Mindszenty Társaság tagja, a Magyar Művészeti Akadémia szóvivője

 

​Lantos Györgyi és Máté István ​szobrászművész házaspár

Laudáció: Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, a Mindszenty Társaság ügyvezető elnöke

 

Lezsák Sándor

az Országgyűlés alelnöke, a Mindszenty Társaság ügyvezető elnöke

 

Bágya Rita

a Mindszenty Társaság titkára

Mindszenty Társaság szoboravató ünnepsége

Jakabszállás, 2021. október 10. vasárnap

 

„Amikor édesapám meglátogatott, a szünetben az iskola folyosóján találkoztunk, és bizony sokan megcsodálták, ahogyan megcsókoltam az ő kérges, dolgos kezét.” – így írt visszaemlékezésében Dr. Tarjányi Béla pápai prelátus, biblikus professzor, egyetemi tanár. A Bócsa-Zöldhalomból, a járás legelveszettebb zugából való tanyasi parasztgyerek számára igazi csoda, hihetetlen álom teljesülése volt, hogy a kiskőrösi gimnázium tanulója lehetett. Szülei a kevéske kollégiumi díjat is csak úgy tudták kifizetni, hogy minden hónapban „fát loptak” a saját erdejükből, s indultak még éjjel a piacra, -- ugyanis engedélyt nem kaptak fakivágásra, mert nem bírták kifizetni az adót.  ”Harminc hold földünk volt ugyanis, - írta – összesen mindössze 30 (!) aranykoronával, mert vagy a szél vitte vagy a víz áztatta szinte az egészet. Ezért beszélte rá édesapám mind a négy gyerekét, hogy menjenek tanulni, ne legyenek olyan kiszolgáltatottak, mint a földet túró parasztember.” … ”Igyekeztem is, meg szerettem is tanulni… Költőpénzem annyira nem volt, hogy amikor májkrémet kaptunk a kollégiumban, eltettem a kis konzervdobozt, és Erzsike nővéremmel elmentünk a Közértbe, és megkértük a nénit, hogy vegye vissza. Nem tudom, ki volt az, de becsületére legyen mondva, kifizette nekünk a konzerv teljes árát… Azt hiszem, 60 fillért kaptunk érte. Nagy pénz volt ám az akkor nekünk! Én még ekkor is a foltozott térdű egyetlen nadrágomban jártam… Eléggé visszahúzódó gyerek voltam, a nyári kirándulásokon pedig sose vehettem részt, mert otthon kellett segíteni… A Rákosi érában édesapámat kuláknak nyilvánították. Hogy az adót behajtsák, hétről-hétre jöttek a végrehajtók, hogy mit lehet lefoglalni, elvinni. Már egyetemre jártam, amikor elvették a földünket is. ;56-ra már 25 ezer Ft körül volt a tartozásunk.”

Tanárai és diáktársai is úgy tudták, hogy a matematikában kiemelkedően tehetséges Tarjányi Béla a Szegedi Egyetemen akar továbbtanulni. A felvételire tartó diákok nagy meglepetésére azonban a Kiskőrösre egy időben befutó, két irányba tartó vonatok közül ő nem a szegedire, hanem a budapestire szállt fel, és a Budapesti Pázmány Péter Katolikus Hittudományi Akadémiára iratkozott be. 1965-ben summa cum laude fokozattal szerzett teológiai doktorátust. Egy évnyi nemesnádudvari káplánság után Rómába küldték, s kimondhatatlan boldogságára három esztendőn át a Római Pápai Biblikus Intézetben folytathatott tanulmányokat a bibliai és keleti nyelvek területén. Licenciátusi dolgozatát olasz nyelven írta Deuteroizajás könyvéről. 1970-ben került a szegedi Hittudományi Főiskolára, ahol a szentírástudomány tanárává nevezték ki. Egy év múlva már a Budapesti Hittudományi Akadémia Ószövetségi szentírástudomány tanszékvezető professzora és 1977-től nyugdíjazásig az Újszövetségi tanszék vezetője. Négy évtizedes tanári munkásságát méltóképpen bemutatni lehetetlenség. Kivételes nyelvtudása és szorgalma révén például magyar nyelven kiadott egy héber nyelvtant és egy száz éves héber-magyar szótárat a klasszikus biblikus hébert tanulók számára. Hogy a Szentírás ismerete általánosabbá váljon és az emberek életét a bibliai értékrend alakítsa, 1990-ben létrehozta 1500 taggal a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulatot, melynek keretében nemcsak számtalan biblikus előadást, továbbképző tanfolyamot szervezett és megannyi értékes szakkönyvet adott ki, de összetartó, egymásra figyelő, szeretetteljes közösséget is formált. Olyan ember volt, aki tanítványaiban és munkatársaiban is lelkes követőkre talált, akik a bibliaapostolságban társaivá emelkedtek, s biztos támaszai voltak halála pillanatáig.

  Nevéhez fűződik a Jeromos füzetek című folyóirat három évtizeden át tartó magas színvonalú megjelenése is. „Felújítottuk a Káldi-féle klasszikus magyar bibliafordítást, zsebkönyv-formában kiadtuk, és négy évig igen kedvezményes áron forgalmaztuk. Ebből és az Újszövetségből több tízezer példányt juttattunk el a határainkon túl élő magyaroknak. Sikerült elérnünk, hogy a Szentírás szerepeljen a hivatalos tankönyvekben. A Társulat budapesti központjában Biblia-szakboltot, bibliaiskolát működtetünk azoknak, akik ezt várják tőlünk, mert gazdagabb, igényesebb életet szeretnének élni”- írta hatvanéves korában. S mi minden következett, mennyi munkát vállalt még magára a számára kiszabott következő alig több mint két évtizedben.   Hogy alig néhány hete lovári nyelvű szentmise is gazdagította a budapesti Eucharisztikus Világkongresszus lelkiségét, abban Tarjányi professzor úrnak is nagy szerepe volt. A világon elsőként és a mai napig egyetlenként - tíz évi megfeszített és küzdelmes munkával - elkészülhetett és a Bibliatársulat kiadásában megjelenhetett a lovári nyelvű teljes Szentírás. Vesho-Farkas Zoltán fordítói munkáját a professzor úr egyengette, támogatta, nagy szakértelemmel lektorálta. De szólnunk kellene a magyar Képes Bibliáról, az Aranybibliáról, a Családi Bibliáról, a Rovásírásos Újszövetségről is, s ki tudja, hány műről még, amely a Társulat kiadásában látott napvilágot.  

„Tarjányi Béla lelkipásztori szolgálata, szentírástudományi munkássága révén papok, teológusok és hittanárok generációival szerettette, illetve ismertette meg a Bibliát. Életének vezérelve: Isten szavát közel kell vinni az emberekhez. Ráérzett arra, hogy nem elegendő komoly szentírástudományi szakkönyveket írni. Tudományos tevékenységét alárendelte annak a felismerésnek, hogy a mai világ nem annyira a Szentírásról szóló tudományos művekre szomjazik, mint inkább az Isten Igéjével való találkozásra, hogy aztán ebből a találkozásból gyümölcsöző életek szülessenek.” – Az MKPK elnöke, Veres András püspök méltatásából idéztem, aki alig néhány hónapja - a fájdalmait türelmes alázattal viselő, már nagybeteg professzornak - otthonában nyújtotta át a Pro Ecclesia Hungariae egyházi elismerést. Tarjányi professzor meghatott örömmel készült a Mindszenty emlékérem átvételére is, de már nem tudta megvárni az ünnepi pillanatot. Egyik tanítványa „az Egyház napszámosának” nevezi őt. Lehetne-e találóbb neve a bócsai tanyáról indult tudósnak, az önmagával szemben a végletekig puritán, másokhoz annál nagylelkűbb egyetemi tanárnak? Akinek nemcsak a nagybátyja, de édesbátyja is a papi hivatást választotta. Ez az alföldi táj, ez a sokat szenvedett nép olyan nagyszerű embereket adott az Egyháznak, mint Tarjányi Béla. A kecskeméti temető földje befogadta a testét, lelkéhez pedig az ég angyalai juttassák el hálás köszönetünket.

 

Budapest, 2021. október 10.

 

Juhász Judit

 

     További híradások

    Bács-Kiskun megyei hírportál (baon.hu)