Minden képzőművészeti korszaknak van bibliai vonatkozása

A művészettörténet minden korszakában dolgoztak fel bibliai tárgyú történeteket, és nincs olyan jelentős művészegyéniség, aki ne foglalkozott volna a Szentírás valamely jelenetével - mondta a Biblia évéhez kötődő képzőművészeti kiállítások kapcsán az MTI-nek Dávid Katalin művészettörténész, akinek a kutatási területe a keresztény ikonográfia és tipológia. Gyakori téma a Jézus születésénél megjelenő három betlehemi király, csakúgy, mint az angyali üdvözlet jelenete, vagy a Noé bárkája.

Az őskeresztények az üldöztetéseik időszakának temetkezési helyeként használt katakombáikat a Biblia jeleneteit ábrázoló freskókkal is díszítették. Így előfordult ott Noé bárkája, Mózes sziklából való vízfakasztása, vagy a jó pásztor motívuma. Utóbbi az Ószövetségben is megjelent az Atya szinonimájaként, az Újtestamentumban pedig Jézust jelképezi, aki feltámadása után Péter apostolra bízta a keresztény közösség vezetését - magyarázta a 85 éves Széchenyi-díjas, Magyar Örökség-díjas művészettörténész, aki közel 25 éven át vezette annak idején az Egyházi Gyűjtemények Szakfelügyeletét.

A katakombák festészeti díszítése egyúttal jelzi, hogy a keresztény hitre tért emberek a Bibliából merítettek reményt az üldöztetéseikkel szemben történetük első három évszázadában. A motívumok éppen azt szimbolizálják, hogy az Úr megbékélt az emberiséggel hitük szerint. Erre utal Noé története is, aki a vízözön után a bűnös emberiségből egyedül megmaradtként Istennel újra szövetséget köthetett, amit a szivárvány jelképezett a képeken.

A sziklából történő vízfakasztás az isteni gondviselés szimbólumaként szerepelt a katakombákban, de a Jézus születésénél megjelenő három betlehemi király is gyakori téma volt itt, csakúgy, mint az angyali üdvözlet jelenete, melynek során Gábriel arkangyal közölte Máriával, hogy ő lesz az édesanyja a Megváltónak.

I. Nagy Konstantin római császár (306-337) 313-ban hozott milánói rendeletével megadta a vallásszabadságot a keresztényeknek, amivel megindult a nagy keresztény építkezések kora. Ennek első jelentős építménye a lateráni bazilika volt, amelynek apszisában, szemben a belépővel áll az a kereszt, ami az édenkertben álló élet fáját jelképezi, arra utalva, hogy az emberiség visszatérhet a paradicsomba.

Dávid Katalin elmondta, hogy a kereszténység létrehozott a középkorban egy új műfajt, a tipológiát, ami a Szentírás magyarázata könyvbe gyűjtött metszeteken keresztül. Ennek segítségével a korabeli érdeklődők elmélkedhettek a megváltásról. Itt a lapokon középen található egy mozzanat Jézus életéből, ettől jobbra és balra pedig az Ószövetségből vett jeleneteket ábrázoltak, amelyek a középen lévő metszethez kapcsolódtak.

Példaként hozta fel az utolsó vacsora képét, amellyel Jézus a katolikus felfogás szerint az oltáriszentséget alapította meg. Ennek a jelenetnek az egyik oldalán látható az ószövetségi Melkizedek, Szálem főpapja, aki Ábrahámnak, a zsidók ősapjának kenyeret és bort visz. Az utolsó vacsora ábrázolásának másik oldalán a választott nép számára az égből hullatott manna szerepel, amit az ígéret földjére vezető úton kaptak Istentől. A tipológia szabályai szerint az ószövetségi jelenetek egyike mindig a törvény előtti, a másik pedig a törvény korából való.

A tipológiában lefektetett szabályok szerint ábrázolták a bazilikákban is ezeket a jeleneteket a freskókon. Kimagasló példa a XII. századi ausztriai Klosterneuburgban lévő zománcból készült oltárképen, amelyen szintén ezeknek az elveknek a mentén hívták fel a figyelmét a szemlélődőknek a megváltásra.

A művészettörténész kiemelte a liturgiához kapcsolódó képzőművészeti alkotásokat is, így a ceremóniákhoz szükséges kelyheket, amelyeken lévő ábrázolásokon újszövetségi, Krisztusra utaló szimbólumok találhatók. Ezek közül megemlíthető a bárány- és az oroszlán-motívum. Utóbbi úgy utal Krisztusra, hogy Jákob halála előtt megáldotta tizenkét fiát, köztük Júdát fiatal oroszlánnak nevezte. Júda törzséből származik Dávid, és az ő családjából Jézus, ezért az egyházatyák Júda oroszlánjának szimbólumát adták Jézusnak. Ennek megfelelően a Megváltót glóriás, jogart tartó oroszlán képében ábrázolták több ötvösművészeti munkán.

A kelyheken ezenkívül megtalálhatók Krisztus szenvedéstörténetének más jelenetei, mint például az utolsó vacsora vagy a sírba tétel, de életének más mozzanatai is, mint a feltámadás vagy a 12 éves Jézus megtalálása. Ugyanígy ószövetségi történetek is helyet kaptak dombormű formájában a kelyheken, így Ábel áldozata vagy az a jelenet, amikor Izsák éppen feláldozni készül fiát Istennek.

Különösen érdekes szakasza a bibliai alakok ábrázolásának a képrombolás VIII-IX. századi története, amikor III. Isauri Leó (717-741) bizánci császár és fia, Konstantinosz megtiltották a szentképek készítését, és a római pápákat megfenyegették, hogy elpusztítják az egyházi képeket. Bizáncból akkor megfigyelhető volt a művészek menekülése és Rómába áramlása. A római zsinat végül határozatban fektette le, hogy a képek nem az imádat tárgyai, hanem a hitterjesztés eszközei, így megmaradtak a szentképek a templomokban.

A reneszánsz korszak felfedezte az ember és a természet valósághű ábrázolásának módját, a Biblia jelenetei ebben a stílusban jelentek meg. A padovai Aréna kápolnában Giotto freskósorozata például több szintben ábrázolja körbe-körbe az épületen belül a Szentírás különböző történeteit.

Ugyanígy a Sixtusi-kápolna mennyezetfreskója maga a Biblia illusztrációja a teremtés egyes napjainak bemutatásától a bűnbeesésen keresztül a vízözönig bezárólag. Michelangelo ezenkívül különösen pietáiról ismert, Rómában kettőt is alkotott, de látható Jézus keresztről való levételének szoborábrázolása Milánóban és Firenzében is.

2008. augusztus 28.

A bibliafordítások száma

Linzi Bibliatársulat

A Szentatya a Biblia Évéről

A magyar püspökök ad limina látogatása, 2008. máj. 10.

„...Minden pasztorális kezdeményezésteket szívesen támogatom; kiváltképpen gondolok itt a „Biblia évére”, amelyet a 2008. esztendőre Igen alkalmasan meghirdettetek, egyetértésben a Püspöki Szinódus következő rendes ülésével. Ez számotokra is rendkívül jó alkalom arra, hogy elmélyítsétek a keresztény testvérekkel és más felekezetekkel való jó kapcsolataitokat. Amikor hálát adunk Istennek szüntelen megtapasztalható segítségéért, rátok és szolgálatotokra a Szűzanya Mária anyai gondosságát hívom. Imáimról biztosítalak Titeket, és szívesen adom az Apostoli Áldást, amelyet kiterjesztek egyházmegyéitekre és az egész magyar nemzetre.”

Súlyos bűnök a XXI. században

L'Osservatore Romano, 2008. március 11.

A bibliaolvasás gyakorisága

Az amerikaiak forgatják a legbuzgóbban a Biblia lapjait, míg a franciák és az olaszok azok között szerepelnek, akik a legkevesebbet tudják a Szentírás tartalmáról - tűnik ki egy felmérésből, amelyet a Vatikánban tettek közzé.

MTI, 2008. április 30.

Balavány György: Szentírás nélkül a világ…

MNO 2008. március 21.

Magyar Kurír, április 11.

Megkérdeztük Nagy Józsefet
a Szatmári Egyházmegyében megtartott biblikus év tapasztalatairól
Öt püspök is ellátogatott az egri Lelkipásztori Napokra

Magyar Kurír, február 2.

Hívom a családokat – előretekintés a 2008-as évre
Bíró László püspök üzenete
Öt püspök is ellátogatott az egri Lelkipásztori Napokra

Magyar Kurír, 2007. december 31.10:15

2008-ban hívom a családokat Isten megtestesült szavának ünneplésére! A jövő évet a magyar történelmi Egyházak a Biblia évének hirdették meg. Jó alkalom ez arra, hogy családi közösségeink kapcsolata megújuljon a Bibliával. Ünnepeljük a Bibliát, éljük meg, örüljünk neki, hiszen ez Isten hozzánk írott szerelmes levele. Legyen a Biblia tápláló erőforrásunk, mindennapi kenyerünk, és törjük meg ezt a kenyeret, osszuk szét a családban, közösségeinkben, barátainkkal, mert üzenetét csak az tudja magáévá tenni, aki megosztja, aki nem akarja magának kisajátítani. Isten szava testesült meg a Bibliában, vált mindnyájunk számára elérhetővé. A szó azonban csak hordozza az üzenetet, a szívünkbe kell fogadnunk ahhoz, hogy életté váljon bennünk.

A Biblia Isten szava, és ahogy a szó által találkozunk egymással, úgy találkozhatunk Isten szava által magával Istennel. „A hit szemével megláthatjuk Jézus titokzatos jelenlétét a ránk hagyott különböző jelekben. Jelen van ő elsősorban a Szentírásban, melynek minden része róla beszél (vö. Lk 24,27.44–47)”. (EE 22.)

„Krisztus arcának szemlélése arra irányít bennünket, amit a Szentírás mond nekünk róla. Ezen a könyvön kezdettől fogva végigvonul az ő misztériuma, mely az Ószövetségben még elfátyolozva van csak jelen, az Újszövetségben azonban már teljesen föltárul, olyannyira, hogy Szent Jeromos határozottan állíthatja: ,,A Szentírás nem ismerése magának Krisztusnak a nem ismerése''. Lehorgonyozva a Szentírásban, megnyílunk a Lélek tevékenysége előtt (vö. Jn 15,26), aki maga ez írások forrása, valamint az apostolok tanúságtétele előtt (vö. uo., 27), akik elevenen megtapasztalták Krisztust: szemükkel látták, fülükkel hallották, kezükkel érintették (vö. 1 Jn 1,1) az élet Igéjét.” (NMI 17)

A Biblia erőforrás számunkra „mert amint lehull az eső és a hó az égből, és nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet, termékennyé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, úgy lesz az én igém is, mely számból kijön: nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem megteszi, amit akarok, és véghezviszi, amiért küldtem. „(Iz 55, 10)

II. János Pál pápa így fogalmazott: „A Szentírás változatlanul kincsesház az Egyház és minden keresztény számára: az Ige figyelmes tanulmányozásában táplálékot és erőt találunk minden nap küldetésünk teljesítéséhez. Vegyük kézbe ezt a könyvet! Az Úrtól fogadjuk el, aki állandóan kínálja nekünk Egyháza által (vö. Jel 10,8). Nyeljük le és emésszük meg (vö. 10,9), hogy életünk élete legyen. Aprólékosan ízleljük: fáradságos lesz, de örömet fog okozni, mert édes, mint a méz (vö. 10,9–10). Be fog tölteni minket a remény, és képesek leszünk minden férfinak és nőnek átadni, akikkel csak találkozunk.” (EE 65)

A Biblia közösséget teremtő erő, megújítja családjaink és közösségeink egységét. A családot összetarthatják a közös emlékek, élmények, de összetarthatja Isten élő szava is. Ahogy egy országot egyesít az alkotmány, úgy képes eggyé tenni Isten igéje családjainkat, családközösségeinket. „Különösen az fontos, hogy az Ige hallgatása eleven találkozásra adjon alkalmat, a lectio divina ókori, de ma is aktuális hagyományának megfelelően, amelynek segítségével megtalálhatjuk a bibliai szövegben azt az eleven igét, mely cselekvésre szólít, irányt jelöl ki és életet alakít.” (NMI 39)

Mócsy Imre jezsuita atya mondta: a Bibliát egységben az Isteni szerzővel, egységben az emberi szerzővel, egységben azzal, akié a könyv, azaz az Egyházzal kell olvasni. A szentírás mélységéhez akkor juthatok el, ha egységben vagyok azzal, aki a szentírást sugallta, a Szentlélekkel, ha egységben vagyok az emberi szerzővel, vagyis ha tárgyi ismereteim vannak az adott könyv szerzőjéről, műfajáról, keletkezési hátteréről, és ha egységben vagyok az Egyházzal. Könnyen zsákutcába juthat bibliaolvasásunk, ha hiteles kommentárokban nem nézünk utána, mi is a helyes értelme az adott szónak, mondatnak, vagy műfajnak. Sok biblikus könyv, Biblia-kalauz van, amelyek hozzásegíthetnek bennünket, hogy változatosan olvassunk Bibliát. Vigyázzunk azonban a bibliamagyarázatokkal, ma se szeri se száma az áltudományos, szenzációhajhász műveknek, melyek általában az Egyház tanításával ellentétes tartalmakat fejtenek ki.

Álljon itt néhány ötletet: mit tehetünk azért, hogy a Biblia évében a Szentírás méltó helyet kapjon életünkben. Szép az, ha minden családtagnak van saját Bibliája, de helyezzünk otthonainkban ünnepélyes helyre egy családi Bibliát is! Születésnapon, névnapon, házassági évfordulón üres közhelyek ismételgetése helyett köszönthetjük egymást rövid szentírási szakasszal. Szép szokás volt régen, különösen protestáns családokban, hogy a családi Bibliába, „az Élet Könyvébe” bejegyezték a születési, halálozási és házasságkötési dátumokat és más jeles eseményeket, így mintegy Isten oltalma alá helyezték szeretteiket. Családcsoportok megkérhetik lelkipásztorukat: adja át ünnepélyesen a csoport tagjainak, a családoknak az összegyűjtött, megáldott Bibliákat. Házas csoportjainkban minden foglalkozáson kapjon helyet és időt a Biblia. Szentírási ismereteinket a csoporton belüli megosztva gazdagodunk magunk is, társaink is. A Biblia éve jó alkalom arra is, hogy protestáns testvéreink házas csoportjaival közösen olvassunk Bibliát. Szentírást minden évben ajándékozhatunk barátainknak, családtagjainknak, ez az egyetlen könyv a világon, amely sohasem lesz túlhaladott, sohasem évül el.

A Biblia évében ismerjük meg jobban a Szentírást, mit tanít a házasság titkáról, az életről és a családról, az emberi méltóságról, arról, hogy miként lehet boldog az ember. Az egyes hónapok programja röviden:
Január: A közéletben, jogi fórumokon, még a parlamentben is újra meg újra felvetődik a kérdés, hogyan is lehet a házasságot meghatározni, mely kapcsolatokat tekinthetjük a házassággal egyenértékűnek. A Teremtő Atya eldöntötte a kérdést: A házasság egy férfi és egy nő életre szóló szövetsége. Az egészséges házasságban a férfi férfiként, a nő nőként van jelen. Izgalmas feladat azonban megtalálni a helyes arányokat a szerepek vállalása és az egymás kölcsönös segítése között mind a családban, mind a társadalomban.
„Azon a napon, amelyen Isten az embert teremtette, az Isten hasonlatosságára alkotta. Férfinak és nőnek teremtette, megáldotta, és embernek nevezte el őket, azon a napon, amelyen teremtette.” (Ter 5, 1-2)
Február: A házasság Teremtő alkotta intézményét Jézus olyan szentséggé emelte, amelyben állandón a szeretne jelen lenni a vizet borrá változtató erejével.
„…menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus anyja, és Jézus is hivatalos volt a menyegzőre tanítványaival együtt. … Jézus ezzel kezdte meg csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.” (Jn 2,1-2 és 11)
Március: A házasság szentségi egységét ugyanaz a Lélek hozza létre, aki az egység Lelke a Szentháromságban, az Egyházban. Ha a házasság, ill. a családtagok a Lélek vezetése alatt élnek, a szentség adta egység mélyül. A keresztény házasságot nem a tető és a falak, a „mások is így teszik” elvtelensége egyesíti, hanem a Lélek tartja össze.
„Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak.” (Csel 2,4)
„A kegyelmi adományok különfélék ugyan, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, … Ezt mind egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek.” (1Kor 12, 4-11)
Április: Az igazi boldogság forrása, ha megtapasztalhatom: társam a létemnek örül, nem csupán annak, amit nyújtani tudok, és ezt ki is tudja fejezni.
„Tégy engem, mint pecsétgyűrűt a szívedre, mint pecsétnyomót a karodra, mert erős a szerelem, mint a halál, és könyörtelen a féltés, mint az alvilág, a szikrája izzó, tüzes szikra!” (ÉÉ 8,6)
„Ne hagyd el az okos és jó asszonyt, akit elnyertél Isten félelmében” (Sir 6,21)
Május: Az élet ajándék, az új élet érkezése öröm. Az „anyának érzem magam” madáchi sorok örömet és reményt kifejező szavait ma mégis sokszor fenyegetettségként éljük meg.
„Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az ő órája; amikor azonban megszülte a gyermeket, már nem emlékszik a szorongatásra az öröm miatt, hogy ember született a világra.”(Jn 16, 21)
„Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség.”(Ter 2,23)
Június: A szülők joga és kötelessége gyermekeiket önálló, a jó és az igazság mellett dönteni tudó emberré nevelni. A felnövekedett gyermeket azonban el is kell tudni engedni, a szülői támasz egy idő után akadállyá válhat. Az igazi szülő azonban sohasem hagyja magára gyermekét.
„»Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?« De ők nem értették meg, amit nekik mondott. Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik.” (Lk 2, 49-51)
„Amikor aztán odavitték a kardot a király elé, ő így szólt: »Vágjátok kétfelé az élő gyermeket, s adjátok felét az egyiknek s felét a másiknak.« Azt mondta erre az az asszony, akié az élő fiú volt (megindult ugyanis szíve a fián): »Kérlek, uram, adjátok inkább neki az élő gyermeket, de ne öljétek meg.«” (1 Kir 24-26)
Július: Amint a megfogant élet, úgy az elaggott élet is teherként jelenik meg sokak tudatában. Keresztény gondolkodásunkban méltósága van az embernek, amely a létéből, Isten képmásságából fakad, függetlenül életkorától, egészségi állapotából. Egyházunk a három nemzedék együttmunkálkodására hívja a családot. Nem megengedhető, hogy az idősödő ember kirekesztődjék a családból. A Biblia tanúsága szerint az Úr sokszor idős emberek által tett a jövőért.
„Ha eggyel el is lehet bánni, ketten azonban ellenállnak neki; a hármas kötél pedig el nem szakad egyhamar.” (Préd 4,12)
„… ahova te mész, oda megyek én is, s ahol te laksz, ott lakom én is.” (Rút 1,16)
Augusztus: A keresztény házasság és család lelki tápláléka Isten igéje és a szentségek. Vajjon mennyire élünk az Isten adta ajándékok lehetőségével? Vajon arányban áll-e az anyagi szükségletekre irányuló erőfeszítésünk a szellemi töltekezésre fordított energiánkkal?
„Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol és szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízeket és a velőket, s megítéli a szív gondolatait és szándékait.”(Zsid 4,12)
„Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.” (Jn 6,34)
„Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.” (Mt 25, 13)
Szeptember: A világosság fénylik, a só ízesít, a megélt hit túlcsordul. Az Isten igéjével és a szentségekkel töltekező házasság és család hivatott gazdagságának megosztására a Jézusi missziós parancs lelkületével.
„Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.” (Mt 5, 16)
„Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. … és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28, 19-20)
Október: A társadalomnak szüksége van a család nyújtotta értékekre, de fontos, hogy a társadalom is értékelje a család szolgálatait. Családbarát társadalomra van szükség, mert ha elfogy a levegő a család körül, képtelen betölteni hivatását, ennek pedig az egész társadalom látja kárát.
„»Uram, a mínád tíz mínát hozott.« Erre azt mondta neki: »Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett. «”(Lk 19, 16)
November: Mindenkinek – egyénnek és családnak egyaránt – szüksége van ételre, italra, lakásra, ruházatra, az élet minősége azonban nem az anyagi javak bőségétől függ. A boldog család egyszerűségre törekszik és figyel arra, hogy a többi családnak is jusson a mindennapi kenyérből. A családok szolidáris közössége hozzájárul az életminőség növekedéséhez.
„Ezt parancsolja az Úr: »Szedjen belőle mindenki annyit, amennyi élelemre szüksége van: … a sátratokban lakó személyek számához mérten!« ... és sem azé nem lett több, aki többet szedett, sem azé nem lett kevesebb, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit gyűjtött, mint amennyit megehetett.” (Kiv 16, 16-18)
„Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.” (Zsolt, 34/33/ 11)
December: A házasság szentsége a Vőlegény-Krisztus szeretetét hivatott megjeleníteni a Menyasszony-Egyház felé. A hitvesi szeretet kölcsönösségén nyugvó házasság beteljesedése: a menyasszony egyház tagjaként részesedni a vőlegénnyel való találkozás örömében, asztalhoz telepedni, részesedni mennyek országának lakomájában.
„Örvendezzünk és vigadjunk, és adjuk meg neki a dicsőséget, mert eljött a Bárány menyegzője és a jegyese felkészült! Megadatott neki, hogy ragyogó és fehér gyolcsba öltözzék; a gyolcs ugyanis a szentek igaz cselekedetei.” (Jel 19 7-8)

* * *

Hívom a családokat nagy szentírásolvasásra és az Új Ember Kiadó, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat és a MAKACS közös szentírásolvasó pontszerző játékára. Minden hónapban leveleimhez fűzünk majd egy kérdést, amelyre az olvasók (családok, vagy családközösségek) elküldhetik válaszaikat. A kérdések nyomán a Szentírásnak egy olyan oldalát szeretnénk közelebb hozni, amellyel aránylag keveset foglalkozunk: Mit mond a Szentírás az asszonyokról? Milyen szerepet kaptak az Ó- és Újszövetségben? Az értékelés pontozással történik. Egy-egy kérdésre a válasz maximálisan 20 pontot ér, ehhez a neveket és a pontos szentírási helyeket kell megadni. A részleges válasz, pl. két névből csak az egyik – felezi a pontszámot, a szentírási helyek hiánya öt pont levonását vonja maga után. A válaszokat a Bibliatársulat értékeli, és az esztendő végén a legjobb válaszadók az összesített pontszámok alapján jutalomban részesülnek. A legmagasabb pontszámot elérő válaszadók jutalma egy Veretes Biblia (nagyméretű, díszes, aranyozott verettel), a második helyezett egy Családi Bibliát (nagyméretű, díszes), a harmadik helyezett pedig egy Konkordanciát kap.

A válaszokat „Szentírás Éve" jeligével az Új Ember kiadó címére küldjék:
1053-Budapest, Kossuth Lajos utca 1.
vagy e-mailben a biblia[kukac]ujember.hu címre.

Lelkipásztorkodás a Biblia évében
Öt püspök is ellátogatott az egri Lelkipásztori Napokra

Magyar Kurír, február 1. 10:15

A Szent Jeromos Bibliatársulat
Beszélgetés Tarjányi Béla teológus professzorral

2007. május 2. 16:18

A polgárjogi bejegyzés még ugyanebben az évben megtörtént. Közgyűlési határozat alapján 2001-től a Társulat neve Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat. Központjuk a Teréz körút 28. szám alatt van, ahol megvásárolhatók kiadványaik is. A Magyar Kurírnak Tarjányi Béla teológus professzor, a Társulat vezetője nyilatkozott.

– Miben látja a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat küldetését?
– Legfőbb küldetésünk a Szentírás ismeretének, szeretetének, egyéni és közösségi olvasásának, a Biblia által képviselt értékek életre váltásának az előmozdítása, ezáltal a magyar katolikus hívek vallási életének megújítása és elmélyítése határon innen és túl. Ennek érdekében a Társulat folyamatosan igyekszik gondoskodni hordozható, lehetőség szerint olcsó bibliakiadásokról; erejéhez mérten törekszik magyar nyelvű Szentírással ellátni a határainkon túl élő magyar katolikus híveket; továbbképzések, bibliaapostol-képző szemináriumok tartásával szorgalmazza és segíti az egyéni és közösségi szentírásolvasás elterjedését a katolikus közösségek és hívek körében. Szeretnénk elérni, hogy a Biblia a hívek életében mindennapi lelki táplálék legyen. Negyedévente jelentetjük meg folyóiratunkat, a Jeromos Füzeteket, amelynek már a 68. számát szerkesztjük. Ebben részben biblikus szakcikkeket, biblikus professzorok tanulmányait közöljük, részben pedig ismeretterjesztő írásokat. (A folyóirat előfizethető a Teréz körúti könyvesboltban, a számonkénti előfizetési díj 200, míg az éves, postaköltséggel, 1300 forint – a szerk.) Bibliaközpontunkban havonta egyszer bibliaiskolát tartunk, a résztvevők csoportosan foglalkoznak valamely szentírási szöveggel, a továbbképzési csoportvezető irányításával. Ezek az előadások megjelennek a Jeromos Füzetekben, eddig 57 szöveget közöltünk. A Társulat imacsoportja minden második héten imaórát tart a bibliaközpontban. Évente kétszer pedig, tavasszal, a nagyhéten és ősszel, október 23-a körül a magyar katolikus biblikus professzorok tartják itt konferenciájukat.

– A társulat egyik legismertebb kiadványa az 1620-ban megjelent, Káldi György nevével fémjelzett első magyar katolikus fordítás Neovulgáta alapján történt újrafordítása. Milyen időközönként van szükség a Szentírás újrafordítására?
– Az új bibliafordítások megszületésének elsődleges oka, hogy minden népnek, nemzetnek a nyelvén olvasható legyen a Szentírás. Ennek szellemében most készül például a cigány nyelvű Biblia. A másodlagos ok, ha egy személy vagy tudóscsoport lefordította valamely nemzet nyelvére a Szentírást, akkor természetes, hogy a nyelv fejlődése miatt időnként szükséges revideálni. Például mind a Károli-, mind a Káldi-féle bibliafordítás több revíziót élt át. Időnként pedig előfordul, hogy teljesen újrafordítják a Bibliát.

– Mi a kettő között a különbség?
– A revideálást indokolja, hogy a nyelv és a helyesírás is folyamatosan változik. Ha valaki most az eredeti Káldi György-fordítást elolvasná, akkor magával az olvasással is gondja lenne, nem csupán a szavakkal. A Káldi-féle fordítást minket megelőzően a húszas, harmincas években revideálták. Akkor még benne maradtak például az olyan régies alakok, mint a menvén, mondván, írá szavak. Ezeket akkor már használták, de még nem volt feltétlenül szükséges az elhagyásuk. Ma azonban már az ilyen szavak nagyon idegennek tűnnének a katolikus hívő közösség számára. A revíziókra tehát egyrészt a nyelv változása miatt van szükség, másrészt azért is, mert a bibliatudomány és bibliai nyelvészet is fejlődik. Folyamatosan történik például az eredeti szövegek kutatása. A bibliakutatók kéziratokat keresnek és találnak, összevetik egymással ezeket, s mérlegelik, milyen lehetett a pontos szöveg, mert az ősi kéziratok, másolatok gyakran eltérnek egymástól. A rendkívül alapos, aprólékos vizsgálatok után adják ki a kutatók az eredetinek tekinthető eredeti (görög, héber) szöveget. Ennek az úgynevezett kritikai kiadásnak is mindig újabb kiadásai vannak. Ezek nyomán pedig változik maga a szöveg is, amit le akarunk fordítani. A kritikai kiadás az Újszövetség esetében tizenöt-húsz évente megújulva jelenik meg, s ennek következtében is szükség van időközönként revízióra.

Vannak aztán az új fordítások, amikor összeáll egy alkotói csoport, kifejezetten azzal a céllal, hogy a revideálás helyett új fordítást készítsen. S ha megvan a kellő anyagi és szakmai háttér, akkor megszületik az újonnan fordított Biblia. Protestáns testvéreink 1975-ben jelentettek meg egy ilyen Bibliát. Húsz év múlva pedig ezt is revideálták. Mi katolikusok a Zsinat után néhány esztendővel, a hetvenes években adhattunk ki nagynehezen újra Szentírást. Azok, akik döntési helyzetben voltak, úgy döntöttek, hogy nem a Káldit revideálják, hanem készítenek egy teljesen új fordítást. A probléma az volt ezzel, hogy ilyen esetben illenék az egész szöveget az eredeti szövegből (héber, arám, görög) átültetni magyarra. A fordítók között azonban olyanok is voltak, akik erre nem voltak képesek, s így a mérce az ún. Jeruzsálemi Biblia volt, s egyes fordítók annak a német vagy francia változatából fordítottak. A Biblia lefordítására egyébként egyetlen ember képtelen, sőt, még olyan fordítótábot is nagyon nehéz összehozni, akik képesek teljesíteni ezt az óriási feladatot. Ezért időnként a munkában résztvevők rákényszerülnek kompromisszumok megkötésére. Így az említett cigány nyelvű Biblia fordítása gyakorlatilag már elkészült, de úgy, hogy a cigány fordító, aki nem tud se görögül, se héberül, csak magyarul, lefordítja, s ezt követően ezt a szöveget ellenőrzi valaki, aki egyaránt érti a cigány nyelvet és az eredeti szövegeket is. Ez egyébként minden első fordításnál így szokott történni.

– Feltételezem, hogy a Szentírás első példányai elvesztek, csak későbbi másolatai maradtak fenn. Melyek a Szentírás legrégebbi kéziratai?
– Az Ószövetség legrégebbi szövegtanúja az ún. Leningrádi Kódex, 1008-ból. A Szentírás görög nyelvű szövegének (az Ószövetség ún. Hetvenes fordításának és az Újszövetségnek) a legrégebbi, legteljesebb tanúi a Kr.u. IV. századból valók, a Vatikáni és a Sínai Kódex. Ez a két legfontosabb, mondhatni mérvadó szövegtanú. Ezeket követi az Alexandriai Kódex a Kr. u. V. századból. A kódexeket megelőző századokból is maradtak fenn papiruszra írt töredékek. Ezek rendkívül értékesek, de nem tartalmazzák az egész Szentírást. A fordítók és a kutatók összehasonlítják ezeket a szövegeket, és ennek alapján állapítják meg az eredeti szöveget, ez megjelenik az eredeti szövegek kritikai kiadásában, és ebből készülnek a mai fordítások. A keresztények az első három században nem a héber szöveget használták, hanem a Hetvenes fordítást. Ez utóbbi a Krisztus előtti III. században elkészült, görög nyelvű Ószövetség-fordítás, görög nevén a Szeptugainta. A katolikus egyház a Zsinat után – abból kiindulva, hogy mi ősidők óta a Vulgátát, a Szent Jeromos-féle latin nyelvű fordítást használtuk – készített a Vulgátából a kritikai szövegkiadások alapján egy javított Vulgátát, a Neovulgátát. A katolikus egyház számára ez a mérvadó. Amikor mi a Bibliatársulat bibliakiadását készítettük, a Káldi-féle fordítást vettük alapul, amely a Vulgáta alapján készült, de átdolgoztuk a közben megjelent Neovulgáta alapján. Ez az eljárás teljesen megfelel a mai egyházi előírásoknak. Ami az Ószövetséget illeti, problémásnak látom, hogy a mai előírások szerint egyedül a héber eredetit vesszük figyelembe, a Hetvenes fordítás szövegét viszont nem. Az a héber szöveg, amelyet ma alapul veszünk (textus massoreticus), későbbi revízió. A qumráni barlangban talált kéziratok sokban eltérnek ettől, csakúgy, mint a Hetvenes fordítás szövege. A korai egyház alapvető Szentírása a görög Hetvenes fordítás volt, nem a masszoréta héber szöveg. Ezért szerintem a Hetvenes fordítást nekünk katolikusoknak jobban szem előtt kellene tartanunk, amikor bibliafordításainkat készítjük.

– Professzor úr, lát-e arra esélyt, hogy egy közös, ökumenikus bibliafordítás készüljön a jövőben, katolikusok és protestánsok közreműködésével?
– Ha magyarul nem is, de több európai nyelven született már ökumenikus Biblia, elsőként franciául, először az Újszövetség, majd a teljes Szentírás, később pedig németül, angolul és ha jól tudom, hollandul is. Ez nagy öröm volt, jóllehet bizonyos szövegek fordításakor a szerkesztők kénytelenek a kiadványban jelezni, hogy a katolikusok ezt így értelmezik, a protestánsok pedig úgy. Ennek ellenére az elmúlt ötven esztendőt az ökumenikus Bibliák korszakának tekinthetjük. Mára azonban már jócskán lecsappant ezen a téren a lelkesedés. Ennek többféle oka van. A hívők minden egyházban az ízlésüknek megfelelő fordítást szeretik használni. A másik probléma az az általános tapasztalat, hogy amikor megszületnek az ökumenikus bibliafordítások, ettől kezdve a katolikusok ezt használják, a protestánsok viszont a sajátjukat. A harmadik gond a revíziók kérdése. Tavaly például már időszerű lett volna a német ökumenikus bibliafordítás revíziója, de a protestáns fél a közös revíziót nem vállalta, mert nem tudott egyetérteni a katolikus egyház által támasztott alapelvekkel.

– Vannak-e adatok arra vonatkozóan, hogy mennyien olvassák a Bibliát világszerte, illetve Magyarországon, s hogy növekszik avagy csökken-e a Szentírás iránti érdeklődés?
– Egy ilyen felmérésről tudok: a Zsinat után húsz évvel, a nyolcvanas évek közepén egy franciaországi vizsgálatból kiderült, hogy a templomjáró katolikus hívek kb. húsz százaléka olvasott egyáltalán Bibliát, és csak öt százalék olvassa rendszeresen a Szentírást. A magyarországi adatok nem sokban térhetnek el ettől. Vannak azonban bíztató jelek is. Ma már legalább a katolikus iskolákban minden diáknak van Szentírása. Az más kérdés, hogy a Szentírás olvasására nevelés terén még sok a teendő. A protestáns testvéreknél más a helyzet, hiszen náluk a bibliaolvasás áll a középpontban, s így mindenütt a világon osztogatják a Szentírást. Mi azonban ezt a módszert nem tekintjük célravezetőnek. Szerintünk a személyes példa, kapcsolat és hatás a fontosabb. Az egyik ember vezeti el a hitre a másik embert. Az evangélium terjesztésében az élő, személyes kapcsolat volt mindig a döntő és az elsődleges. Nem a Biblia reklámozása, osztogatása a legfontosabb. Igaz, erről sem mondhatunk le, főleg most, amikor Magyarországon 2008-ban Biblia éve lesz. Természetesen mi is fogjuk reklámozni a Bibliát, fogunk az utcán bibliai bábszínházat csinálni, bibliai játékokkal CD-t forgalmazni stb. Mindezzel az a célunk, hogy felkeltsük az érdeklődést az emberekben a Biblia, a bibliai értékek iránt. Van, aki Szentírás vasárnapján kiteszi a Bibliát, prédikál róla, és az ügy be van fejezve. De érdemes lenne tovább is lépni, például Szentírás-vasárnap megkérdezni a híveket, kinek nincs még saját Szentírása, és bátorítani őket, hogy szerezzék be, és olvassák. Kedves hívek, akkor most tessék elkezdeni, hogy minden héten legalább egyszer olvassa közösen a család, forgassa a baráti kör, olvassa és gondolkodjon el rajta, aki egyedül van. Bátorítani, ösztönözni kell tehát az embereket. Tőlünk függ, hogy mire neveljük a híveket. Higgyük el: a jószándékúakat lehet nevelni, befolyásolni.

– Az elmúlt években melyek voltak a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat legsikeresebb kiadványai?
– Nem volt a hagyományos értelemben vett sikerünk, de ezen nem is bánkódunk. Céljaink voltak, és ezeket nagyjából sikerült is elérnünk. 1997-ig csak nagyalakú Szentírás volt forgalomban, kivéve a Békés–Dalos-féle újszövetségi fordítást. Első nagy örömünk volt a Békés–Dalos-fordítás első itthoni kiadása, ebből 1991-ben hetvenezer példányt adtunk el, hetven forintjával. Ugyancsak óriási jelentősége volt a teljes bibliakiadásunknak, az első katolikus zsebbibliának. Ezt öt éven keresztül féláron tudtuk forgalmazni, az akkor még csurranó-cseppenő külföldi támogatásból. Az a legfőbb sikerünk, hogy ez a kiadás létrejöhetett, és azóta ebből 150 000 példány a magyar hívek kezébe került. Elmondhatjuk, hogy a hordozható szentíráskiadást mi honosítottuk meg a Magyar Katolikus Egyházban. S azt is nagy eredménynek tekintjük, hogy ezt az értékes bibliafordítást, a Káldi-féle bibliaszöveget megmentettük az utókornak. Mindenképpen meg kell említenem a Jeromos Bibliakommentár három kötetének a megjelentetését. Ennek a 2500 oldalas fordítói munkának a szakmai irányítója Thorday Attila professzor volt. Nagyon értékes, hiánypótló kiadvány került ezzel a bibliaszerető emberek kezébe. Büszke vagyok Biblikus Írások sorozatunkra is, ahol magyar biblikusok írásait adjuk közre. Így pl. megjelentettük Mócsy Imre Mi a Biblia? című tanulmányát, vagy Kocsis Imre „Isten elküldte fiának lelkét” című kötetét. Ha bármelyik kollégánk ránk bízza kisebb terjedelmű tanulmányát, mi a Társulat keretében meg tudjuk oldani a kiadást. Szolgáljuk tehát a biblikus professzorokat a folyóiratunkkal, konferenciánkkal, kiadványainkkal, szolgáljuk a híveket az olcsó bibliánkkal. A szomorú az, hogy ma már nem tudjuk féláron árusítani a teljes Bibliát, mert nem kapunk sehonnan támogatást, sem itthonról, sem külföldről. Ezért mi is kénytelenek vagyunk piaci áron adni a bibliákat, bár a közeljövőben a 2008-as Biblia-évre való tekintettel – egy életünk, egy halálunk – azért igyekszünk majd kedvezményeket is biztosítani.

– Milyen kiadványok megjelentetését tervezik a Szent István Társulat könyvhetére?
– Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a könyveink kiadásakor akciókban gondolkodjunk. Az igényeknek megfelelően jelentetjük meg a köteteinket. Gondot jelentene számunkra a könyvhéten még a bérleti díj megfizetése is. A Biblia éve természetesen kivétel lesz, erre több kiadvánnyal is készülünk. Tervezzük kiadni Márk és János evangéliumát, több tízezer példányban. Ezenkívül a már említett Cigány Bibliát, továbbá a Káldi-féle Szentíráshoz egy teljes konkordanciát szándékozunk megjelentetni. (A konkordancia olyan szövegmutató szótár, amely minden Szentírásban előforduló szóhoz felsorolja az előfordulási helyeit a Bibliában, röviden idézve a kérdéses szentírási szöveget is. Így egy szó alapján bárki, bármikor visszakereshet olyan szövegeket, amelyeknek nem emlékszik az előfordulási helyére, vagy áttekintheti, hogy egy szó, fogalom hányszor és hol szerepel a Bibliában.)

Sajtótájékoztató a Biblia Évének kezdetéről

Budapest, január 15.

Pozsonyi úti református templom, január 21.

Aranybiblia vezeti be a Biblia Évét

Sajtótájékoztató a Bibliaközpontban, 2007. december 14.

Előadásában elmondta: az első évszázadok keresztényei a szent iratokat még többnyire az olcsóbb, de időnek kevésbé ellenálló papiruszra másolták, így az első egy-két évszázad Biblia-kiadásai többségükben megsemmisültek. A drága, időtálló pergamenre írott Szentírás ránk maradt legteljesebb változata a Kr. u. IV. századból való úgynevezett Vatikáni Kódex. Az idők folyamán azonban a lapokon lévő tinta halványodni kezdett, így egy ismeretlen kéz valamikor az egész szöveget átírta, megtartva a betűk eredeti vonalvezetését. A kódex érdekessége, hogy a szöveget az ókori hagyományoknak megfelelően egymás után, több hasábba írták, majd később borítólapok közé helyezték. A Vatikáni Kódex szövege korántsem teljes, mivel a Szentírás első 40 és utolsó 25-26 oldala hiányzik belőle, ezeket utólag, eltérő betűtípussal szedett bibliai szöveggel pótolták.

Magyar Kurír, 2008. február 14. 17:28

Délvidéki gyermekek a Bibliáról

Szabadkai hittanosok mondták el gondolataikat a Szentírásról a Biblia éve apropóján a Hírvivő délvidéki katolikus hetilap március 9-i számában. Az alábbiakban ebből szemezgettünk.

Szeressétek egymást! – a hetedikes Zabos Szanella szerint Jézusnak ez a parancsa egyben a Szentírás legfőbb üzenete. Hasonlóan vélekedik az ötödikes Csiszár Ramóna, akinek a Biblia „egy életre való tanulást jelent, melyben Isten megtanít szeretni, gondolkozni, érezni, megtanít arra, hogy ne ítéljünk el senkit”.

„A Biblia jó útra térítő tanács” – fogalmaz Csuka Szanten, s rajta kívül is többen kiemelik, hogy a Biblia segít jobb embernek lenni. Okánovity Alexandra úgy véli, a Biblia kivezető utat ad problémáinkra, gondjainkra: „azt is leírja, hogy ha hiszünk Teremtőnkben és fohászkodunk hozzá, akkor védőburok vesz körül, és nem történhet velünk semmi rossz”. Másoknak is Isten szeretetét, sőt megbocsátását jelenti a Szentírás: „Elmondhatod neki örömödet, bánatodat, mindent, ami történik veled, hiszen Ő mindig meghallgat, és soha nem hagy el” – idézi az újság Petri Klaudiát.

A Szentírásban mindenekelőtt Jézus alakja és története ragadja meg a gyerekeket, ahogy a harmadikos Kunszt Zsaklina mondja, az ő eszményképe „maga Jézus, mert nagyon szerette az embereket, és mindig segített nekik”. Ürmös Dóra is Krisztus jelenlétét tartja fontosnak a Bibliában: „Jézus sokszor megmutatja, hogy velünk van, csak mi nem vesszük észre a homálytól, ami körülvesz bennünket. Ragaszkodnunk kellene hozzá, és félnünk, hogy a rossz hatására elveszítjük.” A szabadkai lány ötödikesen kezdte el olvasni a Szentírást, miután az egyik szomszéd idős házaspártól és a nagymamájától is kapott egyet-egyet ajándékba.

Csordás Noéminek megnyugvás a Biblia; amikor hazaér a templomból, otthon is előveszi, s átolvassa benne a misén hallott történetet. Gyurcsik Rebeka is mindig vigaszt talál a Szentírásban, amelynek segítségével megismerte vallása történetét. „Szeretném majd egy napon leendő gyermekeimet is keresztény emberekké formálni – írja az ötödikes lány –, és megismertetni velük a Bibliát, hogy a lelki világuk teljes és egészséges lehessen.”

Nagyböjt V. vasárnapján Tempfli József megyéspüspök úr a nagyváradi egyházmegyében
          a következő ünnepi beszéddel nyitotta meg a Biblia Évét:

"Éhséget bocsátok a földre, éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre,
hanem az Úr igéjének hallgatására." (Ám 8,11)

Az Egyház immár kétezer éves története folyamán nap mint nap a Biblia kimeríthetetlen forrásából táplálkozik. Az ószövetségi könyvek a választott nép üdvtörténetének felelevenítésével korunk kihívásaira adnak eligazítást; a Jézus életéről szóló evangéliumi beszámolók a keresztény életvitel alappiléreit idézik emlékezetünkbe; Szent Pál apostol levelei pedig az ősegyház életéből villantanak fel jeleneteket, melyek a későbbi korok keresztény egyházképének maradnak ősmintái.

Az Ámosz próféta által megidézett Isten szava utáni éhséget és szomjóságot érezzük napjainkban is, amikor a relativizmus és a közömbösség mértéktelen burjánzása közepette az igaz és a jó iránti vágyakozás minden ember szíve mélyén ott rejtezik. A célt-vesztettség keltette elbizonytalanodás érzetében vajon mi lehetne biztosabb fogódzópont, mint az Úr igéjének hallgatása?! „Ég és föld elmúlnak, de az én Igéim el nem múlnak” (Mt 24,35) – hangzik Jézus komor hangvételű intelme, mely számunkra sokkal inkább vigasztalás mint fenyegetés. Egymást követő generációk lapozták a Biblia oldalait évezredek óta, hogy Isten üzenetét saját korukra is értelmezzék. Mi és szomjazzuk és éhezzük Isten Igéjét, lelki táplálék gyanánt nap mint nap magunkhoz vesszük.

Az új évezred elején Egyházunk a Bibliát, ezt az örökérvényű igazságokat tartalmazó könyvet állítja elénk, hogy a harmadik évezred hajnalán is életet adó igéire odafigyeljünk. Csatlakozva az egyetemes egyház kezdeményezéséhez a 2008-as évet egyházmegyénkben a Biblia évének hirdetem meg. Legyen ez az év a Biblia terjesztésének az éve, ismertessük meg híveinkkel annak kimeríthetetlen gazdagságát, búzdítsuk híveinket a Biblia olvasására közösségekben és egyénileg.

A Biblia számunkra Isten üzenete, mely jóllehet egy bizonyos kortörténet keretei között fogalmazódott meg, annak tartalma minden kor emberének szívéhez szól. Az evangélium hirdetőinek éppen abban áll felelősségteljes lelkipásztori munkája, hogy ezt az egy adott történelmi adottságokban elhangzott isteni üzenetet a jelenkorra is tudja értelmezni. A Biblia évében erre búzdítom Paptestvéreimet és a lelkipásztorkodásban tevékenykedő világi híveket, hogy korunkra értelmezve hirdessék a Biblia üzenetét: találják meg az igehirdetés új formáit, de megőrizve annak eredeti tartalmát. Helyezzük ki templomainkban a Bibliát egy őt megillető helyre, áldjuk meg a családok Bibliáját, a prédikációk legyenek minél inkább bibliai megalapozottságúak, különböző rendezvényeken ismertessük meg a Biblia világát, szervezzünk helyi és egyházmegyei bibliaismereti versenyt, hittanórákon és ifjúsági rendezvényeken kapjon kiemelt fontosságot a bibliaoktatás. Ne feledkezzünk meg a Bibliából táplálkozó személyes lelki feltöltődésünkről sem. 

Kultúraformáló erejével a Biblia nem csak a keresztény egyházak közös kincse, hanem az európai kultúra gyökerét is képezi. Istennek az emberrel való történetének drámai jelenetei nem csak  a hitéletet gazdagították, hanem a művészetek számtalan ágazatát ihlették meg felbecsülhetetlen művészeti remekművek megalkotásában. Így válik a Szentírás a művészeti alkotások hordozóin keresztül az emberiség közös kincsévé, mely az ember lelkét a művészet és a kultúra által is finomítja, alakítja.

Szent Pál apostol kétezer éves születésére emlékezve XVI. Benedek pápa 2008-ra meghirdette Szent Pál apostol jubileumi évét. Az ő apostolkodása révén terjedt Krisztus örömhíre szerte az egész világon, és vetette meg igehirdetésével a keresztény Európa alapjait. Mind a mai napig az ő apostoli munkája gyümölcséből táplálkozva merítünk erőt kereszténységünk kimeríthetetlen forrásából, melynek életet adó vize maga a Feltámadt Krisztus.

A Szentlélek megvilágosító ereje és Szent Pál apostol missziós alakja kísérjen mindannyiunkat a Biblia évében, hogy apostoli munkánk révén minél több hívőnek és nem hívőnek egyaránt elvigyük Krisztus örömhírét.

(Kovács F. Zsolt)     

Nemeskürty István a Bibliáról

Nemeskürty István a Bibliáról
a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán tartott előadásából

Napi sajtószemle, március 19. 9:05 Külföldi hírek A Magyar Hírlap (4.o.)

Erdő Péter bíboros a Bibliáról

Erdő Péter bíboros a Biblia évét bemutató sajtótájékoztatón január 14-én a Szentírással kapcsolatos személyes élményeiről is szólt. Az alábbiakban ezekből idézünk.

Gyerekkoromban katolikus bibliát a könyvesboltok nem árultak. Családunknak csak újszövetségi Szentírása volt, mégpedig Sós István páternek a XX. század elején készült fordításában. A templomok előterében idős nénik használt egyházi könyveket kínáltak néha, ott lehetett vadászni a háború előtt megjelent ötkötetes Bibliára, amelyet a Szent István Társulat adott ki, de az igen drága volt. Később megkaptuk a Békés Gellért és Dalos Patrik fordításában Nyugaton megjelent Újszövetséget, ami modern nyelven szólt hozzánk, és nagy fölfedezést jelentett. A hetvenes évek elejéig kellett várni, amíg a Szent István Társulat végre kiadhatta a teljes Szentírást. Kispap koromban antikváriumban vettem egy Károli-bibliát. Nagyon hasznos volt a tanulmányaimhoz, mert dőlt betűvel voltak szedve benne azok a szavak, amik az eredeti héberben vagy görögben nem voltak benne, és amiket a fordító az érthetőség kedvéért toldott hozzá.

Ma nem az a probléma, hogy nincsenek elérhető közelségben jó bibliakiadások, hanem hogy az emberek nem olvasnak. Kevés az energiánk arra, hogy elmélyülten olvassunk. Pedig a Bibliát olvasni kell, és boldog, aki olvassa. Nem az boldog, aki messziről nézi, aki csak beszél róla, hogy milyen értékes, hanem aki tényleg olvassa. Elmélyülten olvasni egy ilyen alapvető dolgokról szóló könyvet olyan hozzáállást kíván, amiért mindannyiunknak napról napra meg kell harcolni.

A Szentírás mindannyiunk számára új és új kihívásokat jelent. Nem egy békés könyv, ami meghúzódik a polcon, hanem személyesen provokál bennünket. Bibliás embernek lenni ma talán nehezebb, mint régen volt, ám érdemes, mert a Bibliából olyan értékeket meríthetünk, amelyek eligazítanak az életben. Megéri a csendet, megéri az odafigyelést, mert aki valóban komolyan olvassa, az utat talál a boldogság felé.

 (Forrás: MKPK Sajtóiroda)