Szent Pál, a Nemzetek Apostola

A Katolikus Egyetem Hittudományi Karának
konferenciája Szent Pál évében

Budapest, PPKE JAK, Díszterem, 2009. május 16.

Beszámoló és hanganyag

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara a Szent Pál éve kapcsán ünnepi konferencia keretében emlékezett meg a Nemzetek Apostolának munkásságáról, nagyságáról. A Katolikus Egyetem Jogi és Államtudományi Karának dísztermében megrendezett megemlékezésen Rózsa Huba, Kocsis Imre, Tarjányi Béla és Kránitz Mihály professzorok tartottak előadást a szép számban összegyűlt érdeklődő hallatóság előtt. Az előadások közti szünetben az Egyetem rektora vendégül látta a jelenlévőket.

Az ünnepi megemlékezést Kuminetz Géza dékán nyitotta meg: „Konferenciánk keretében emlékezetünkbe idézzük Szent Pál jellemét” – mondta többek között a dékán – „küldetéstudatát, neveltetését, korának eszmeáramlatait, amelyek hatottak Szentünkre, illetve géniuszát, amellyel valami eredendően újat hozott, nem csak a keresztények számára, de az egész emberiségnek is. Katolikus felfogásban egymást kiegészítik Péter, Pál és János, e három markáns egyéniség és főapostol. Mi, katolikusok, nem hisszük, hogy Péter egyházát felválthatja Pál egyháza, és hogy Pál egyházát egykor felülmúlja János egyháza. Nemcsak azért, mert Pál és János is alárendelték magukat Péternek, hanem mert mindhármuk élete bizonysága annak, hogy ugyanazt az egységes üzenetet hordozták és ültették el az arra fogékonyak lelkében…”

Az első előadásban, amelyet Rózsa Huba professzor tartott „Pál apostol viszonya az Ószövetséghez” címmel, az előadó a következő három gondolatkörről szólt: Szent Pál apostolnak és a Törvénynek a viszonya, Szent Pál viszonya az empirikus Izrael népéhez; Szent Pál apostol Biblia-használata. Néhány részlet az előadásból: „A Törvény a Mózes által Izraelnek adott életrend: a rituális, kultikus, tisztasági és erkölcsi törvények összessége, amelyről úgy gondolták, hogy ezeknek a megtartása által az ember kedves lesz Isten előtt, Szent Pál apostol szóhasználatában „megigazulttá válik” Isten előtt, és ezáltal az üdvösségre jut. Az Apostol a Törvényről szólva ennek az életrendnek az üdvrendi jelentőségéről beszél és ezzel problematizál.” – „Pál számára a Krisztussal való találkozás elsősorban azt jelenti, hogy a Názáreti Jézus, aki kitaszítottnak számít, amint a Galata levélben mondja: ’Átkozott, aki a fán függ’, tehát olyan valaki, akit Izrael népe eretneknek tekint – azzal most egyszerre úgy találkozik, mint fölmagasztalt, Isten jobbján ül, és ebből nyilvánvalóan következik, hogy az üdvösség is tőle származik.” – Ettől kezdve „Pál apostol semmiféle üdvössségszerző erőt nem tulajdonított Mózes életrendjének… Az ő álláspontja: A mózesi életrend nem tartozik a keresztény azonossághoz, nem tartozik a keresztény megváltás-ismerethez, mert Isten közvetlenül Krisztusban nyilatkoztatta ki magát, és a Krisztusban lévő üdvösség elnyeréséhez egyedül a Krisztusba vetett hit és a megkeresztelkedés szükségeltetik… A Tóra többé nincs érvényben, abban az értelemben, hogy üdvösségszerző várakozásunk lenne vele kapcsolatban… Még Izrael népének a tagjai is a Krisztusba vetett hit által fognak üdvözülni.” – Pál érvelése: „Az ószövetségi törvény nem volt képes a bűnt legyőzni, nem volt képes a halált legyőzni, nem volt képes üdvösséget hozni, ezt egyedül Jézus Krisztus szenvedése, kereszthalála és föltámadása, azaz üdvözítő műve hozta meg.” – „Azt azonban nem mondja, hogy a Törvény, a Mózes által adott életrend, benne Izrael népének a meghívása és az egész ószövetségi kinyilatkoztatás fölösleges lenne: … ’A Törvény nevelőnk volt Krisztusra.’ – mondja, tehát elhelyezi egyfajta üdvtörténeti rendben.” – „Szent Pál apostol az ószövetségi életrendet mint üdvösségszerzőt elutasítja, de ugyanakkor ezeknek a törvényeknek az etikai normáit érvényesnek mondja… A Galata levélben ezt írja: ’Az egész törvény ebben az egy törvényben teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.’ Majd a Római levélben: ’Aki felebarátját szereti, teljesítette a törvényt. Azt ugyanis, hogy ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, hamis tanúságot ne szólj, ne kívánd meg a másét, és ami egyéb parancs még van, újra egybefoglalja ez az egy ige: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. … A törvény teljesítése tehát a szeretet (Róm 13,8-9)… Itt nem a Törvény üdvösségszerző erejéről van szó, hanem az etikai érvényéről. Ezt a törvény akkor is lehet teljesíteni, amikor valaki nem veti alá magát Mózes rituális törvényének. Tehát a pogányok is tudják a törvényt teljesíteni, ha a szeretet parancsát követik.” – „Ezáltal vált az Egyház önállóvá, ezáltal kapott az Egyház önálló arculatot…” – „Pál apostol adott egy irányt arra, hogy a keresztény ember hogyan olvassa az Ószövetséget: Az Ószövetség Krisztushoz vezető út. Az Ószövetség Krisztusra irányul: ez az a szempont, ahogyan az Ószövetség kijelentéseit, jövendöléseit, sőt még a történéseit is értelmezni kell**).

A következő előadást Kocsis Imre professzor tartotta „Szent Pál egyházképe” címmel, melynek során szólt az apostol leveleiben felvázolt egyházképről, valamint a karizmatikus adományok kérdéséről. Néhány részlet az előadásból: Amikor Pál az egyházat ’Isten egyházá’-nak nevezi, „a jeruzsálemi ősgyülekezetnek az önmegnevezését veszi át, amely által kifejezésre jut, hogy a jeruzsálemi ősgyülekezet Isten eszkatologikus közösségének tekintette magát.” – „Pál apostolnak az egyházról alkotott felfogása képekben, szimbolikus megfogalmazásokban is megjelenik. Három ilyen képletes megfogalmazást említenék: Krisztus jegyese, amely ószövetségi háttérrel bír, Isten temploma, és itt a kumráni közösség hatása tükröződhet, és végül Krisztus Teste.” – A jegyes-szimbolika: „eredete az Ószövetségben keresendő. A próféták gyakran házasságként ábrázolták Isten és a választott nép szövetségét. Pál apostol Krisztus és az egyház kapcsolatára alkalmazza ezt. A 2 Kor 2,11-ben ezt írja: ’Isten féltékenységével vagyok féltékeny rátok. Eljegyeztelek titeket ugyanis egy férfinak, hogy mint tiszta szüzet vezesselek Krisztushoz.’ A vers megértéséhez szem előtt kell tartanunk a házasságkötés akkori szokását. A házasságkötés két aktusból állt, két jogilag kötelező aktusból, amelyek egymástól időben elkülönültek. Az első aktus az eljegyzés volt, amikor az apák a házasulandók jelenlétében megkötötték a házassági szerződést, és ezzel hivatalosan létrejött a házasság. A fiatalasszony azonban, bizonyos ideig, kb. egy évig még otthon élt az apa felügyelete alatt, és az apa volt felelős azért, hogy leánya hűséges maradjon. Majd a jegyesség idejének elmúltával megtörtént azután a férj házába való bevezetés, a menyegző, amely a házasságkötés második aktusa volt. Erre a szokásra hivatkozva Pál azt állítja, hogy ő a korintusi közösséget Jézus Krisztusnak jegyezte el, és különös módon felelősnek érzi magát azért, hogy a korintusi egyház tiszta szűz maradjon egészen a Krisztushoz való elvezetésig. Az eljegyzésnek a közösség megalapítása, a menyegzőnek pedig Krisztus második eljövetele felel meg… A hasonlat Pál szerepét is találóan megvilágítja, hiszen ő az apa szerepét tölti be mind a Krisztusnak való eljegyzésben, mind a Krisztusnak való megőrzésben.” – A templom-metafora: „A korintusiaknak írt első levélben Pál figyelmeztető céllal használja a metaforát. A keresztényeket a Szentlélek fogja össze és formálja közösséggé, a keresztény közösségekben a Szentlélek lakik, ami annyit jelent, hogy minden egyes közösség templom, az Isten temploma, tehát Isten szentségében részesedik, ezért különleges tiszteletet kell iránta tanúsítani. Ez a különleges tisztelet az első Korintusi levél egyik érvelése szerint az egyház egységének őrzését jelenti, ld.1 Kor 3,16.” – A test-metafora: „Alkalmazása közismert volt abban a korban. A legismertebb Megéniusz Agrippa római patrícius tanmeséje, amely arra szolgált, hogy véget vessen a római nép lázadásának az Aventinus-on. Az egyszerű nép föllázadt az előkelő patríciusok ellen, mondván, hogy ők semmit sem csinálnak, mi pedig gürcölünk. Hogy véget vessen ennek a lázadásnak, egy patrícius elment a lázadókhoz, a sztrájkolókhoz, és egy tanmesét adott elő: A testrészek, a kéz meg a láb föllázadt a gyomor ellen, mert az nem csinál semmit, csak az ételt fogyasztja, ezért hát sztrájkoljunk, vagyis szűntessük meg vele a kapcsolatot. Csakhogy ennek aztán nagyon komoly következménye lett, mert egyszerre a kéz észrevette, hogy nincs erő benne, elernyed… És így érvel a patrícius: A gyomor egyáltalán nem mellékes, az csak látszólag nem csinál semmit, a legfontosabbat biztosítja, azt, hogy a táplálék eljusson a tagokhoz.” – „Pál érvelésének (1 Kor 12) az a lényege, hogy a testrészek nem egymással szemben állnak, nem rivalizálnak, egymást felülmúlni akarván, hanem egymást támogatva és kiegészítve teszik lehetővé, hogy a test egésze ép és egészséges legyen.” – „A testben látható különbségek végső soron magára Istenre vezethetők vissza. Ő teremtette úgy az emberi testet, hogy annak egyes részei eltérő feladatokat lássanak el. Ez viszont azt is jelenti, hogy minden tag feladata értékes, hiszen magától a Teremtőtől származik.” – „Miként az emberi test az Isten által meghatározott rend szerint működik, ugyanúgy az egyház szervezetét, struktúráját is Isten határozza meg. A Szentlélek ebben az isteni rendben az evangélium ügyének előmozdítása, ill. az egyház létrejötte és fennmaradása érdekében szilárd feladatköröket hoz létre, és ezek betöltésére, ellátására ő választ ki és tesz alkalmassá személyeket.” – „Tévesnek tartom az a protestáns egzegéták körében divatos nézetet, miszerint Pál felfogásában az egyház kizárólag karizmatikus felépítésű, vagyis a stabil hivatalokat Pál kizárja, és minden egyház úgy szerveződik, ahogy azt a Szentlélek a ő sajátos adományaival jónak látja. Ezzel nem értek egyet, mert a Szentlélek által közvetített kegyelmi adományok nem autonómiára feljogosító valóságok, hanem csakis az egyház intézményébe, hierarchikus rendjébe beilleszkedve hasznosítandók.**)

Az első két előadás után Fodor György, az Egyetem rektora köszöntötte a konferencia résztvevőit: „Kedves Kollégák, Hölgyeim és Uraim! Nem véletlen, hogy a Pázmány Péter Katolikus egyetem dísztermében rendezzük ezt a Nemzetek Apostoláról szóló konferenciát. Az Egyetem díszterme ez, amely a legjelesebb rendezvényeknek ad helyet. Azért mondom, hogy nem véletlen, mert ennek az eseménynek útmutató jelentősége van. Hiszen a Hittudomány Kar a Katolikus Egyetemen nem csak anya-fakultás, fundamentum, amire ráépül a többi kar – sokkal inkább azt a képet használnám, hogy kupola. A Hittudományi Karnak a küldetése, szellemisége, munkássága mint egy kupola borul rá a Katolikus Egyetemre, amelynek ablakain átsüt a fény, és bevilágítja az összes kart, amely világi tudományokat oktat, és az azokban jelenlévő hallgatókat, oktatókat. Ez a fény mindenkire ráborul. Minek a fénye? A Logosz-nak a fénye. A Logosznak, mint az értelemnek a fénye, tehát a nálunk oktatott filozófiának és logikának a fénye, tehát a ratio fénye, a Logosznak ebben az értelmében – hiszen a mi hitünk obsequium rationale, tehát egy értelmes odaadás Istennek. És természetesen annak a Logosznak a fénye, aki Isten egyszülött fia és Igéje, akit hirdetett Szent Pál is. Ahogyan ő is minden kultúrához szólt: Antióchiában, ahol szírek laktak, Galáciában a keltákhoz, Korintusban a görögökhöz, a latinokhoz Rómában, ugyanúgy a mi küldetésünk is az, hogy minden tudományt átvilágítsunk az evangélium fényével. Ez a mi küldetésünk, ezért van itt ez a rendezvény, így kapcsolódik Szent Pálhoz a Hittudományi Kar küldetése, hogy minden tudományt meg kell szólítanunk, minden hallgatót, a mögöttük lévő családokat, akárhonnan jöttek, és így vinni a Logoszt a világba: az Egyetemen, és azon kívül is.” – Az Egyetem rektora ezután minden résztvevőt meghívott a Rektori Hivatal által előkészített agapéra és baráti együttlétre a díszterem előterében.**)

A délután előadások sorát Tarjányi Béla nyitotta meg „Pál apostol egyénisége és pedagógiai módszerei” címmel tartott előadásával. Ennek során a biblikus professzor hangsúlyozta, hogy Pál megtérése valójában csak fordulat volt, a helyes irányba való fordulás (megtérés héberül ’súb’, megfordulás), hiszen előtte is teljes odaadással szolgálta Isten ügyét (a hit tisztaságát védelmezte a keresztény ’szekta’ üldözésével). Megtérése után a megtalált igazságot mindhalálig teljes elkötelezettséggel képviselte, hirdette és szolgálta. Minden ember iránt érzett mélységes szeretete és felelősségérzete indította őt arra, hogy minél több emberrel megismertesse ezt az igazságot, és fáradozása nyomán minél többen részesüljenek a megváltás csodálatos, isteni ajándékában. Pedagógiai módszerei közül az előadó a következők jelentőségét emelte ki: Levelei címzésében az apostol mindig megemlítette a vele lévő munkatársakat, megtisztelve őket ezáltal, és ezzel is megerősítette saját tanúságtételét; rendszeresen dicsérte a híveket és munkatársait, hogy elismerje és megerősítse bennük a jót ; hivatkozott saját szenvedéseire és Isten ügyéért hozott sok áldozatára is, hogy bátorítsa a híveit a helytállásra; gyűjtést szervezett, hogy ezzel is kifejezésre juttassa és megerősítse a jeruzsálemi ősegyház és a pogánykeresztény közösségek egységét, összetartozását; munkásságának, fáradozásának a célja nem csak az volt, hogy a megváltás gyümölcseiben minél többen részesüljenek, hanem az is, hogy a hívek apostoli lelkületűvé válva maguk is továbbadják ezt az új életet.**)

Az ünnepi megemlékezés érdekes színfoltja volt Kránitz Mihály vetített képes előadása Szent Pálról, az apostol kis-ázsiai tevékenységével kapcsolatos helyszínek és emlékek bemutatása. Ennek során a jelenlévők gondolatban elkísérhették Pált Tarzustól Efezusig, és a bemutatott helyszíni felvételek révén megcsodálhatták Ikónium, a pizídiai Antióchia, Laodícea, Hierapolisz, Milétosz és Efezus ma is látható Pál-korabeli emlékeit, például a zsinagógát, ahol Pál és Barnabás a port lerázva a lábukról a pogányokhoz fordultak (Antióchia), Szent Lukács sírját, Mária házát és Szent János apostol sírját (Efezus), és a kikötőt, ahol Pál végső búcsút vett szeretett híveitől és Jeruzsálembe indult (Milétosz).

Az érdekes, tanulságos és színes előadásokat követően kérdésekre, hozzászólásokra is lehetőség volt, és ennek során számos új szempont és kiegészítés hangzott el az előadók részéről. Az együttlét Kuminetz Géza HTK dékán elismerő és köszönő szavaival zárult, miután minden résztvevő ajándékba kapta az alkalomra készült Szent Pál-DVD egy példányát, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat ajándékát. (A DVD-n többek között Kránitz Mihály vetítettképes előadása látható.)

Tarjányi Béla

Előzetes: Program >>>
Egyéb:   Előadások, szentbeszédek Szent Pálról >>>