ROMA IFJÚSÁGI TÁBOROK

 

CSOBÁNKA

 

A Váci Egyházmegye cigány pasztorációs Irodája a Ceferino Ház szervezésében idén nyáron Csobánkán az „Élet Házában” szervezett táborozást roma gyermekek (családok) számára. Az evangelizációs csoport cigány és nemcigány testvérekből tevődik össze, céljuk, hogy erősítsék és egyben példát is mutassanak a cigány-nemcigány együttélésről. A párbeszéd közös nyelve az evangélium. Az egyhetes nyaralás ideje alatt is kiemelt szerepet kapott a Biblia megszólaltatása magyar és cigány nyelven.

2010. július 19. és 25. között Csobánkán nyaralt a Ceferino evangelizációs csoport.  A lelki elmélyülés mellett jutott idő a kikapcsolódásra is.

A Váci Egyházmegye cigány pasztorációs Irodája a Ceferino Ház, amelynek vetője Dúl Géza atya. Idén nyáron Csobánkán az „Élet Házában” töltötte nyári szabadidős programját, amelyet anyagilag támogatott a Szent Erzsébet Segítő Alapítvány és a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat. Az evangelizációs csoport cigány és nemcigány testvérekből tevődik össze, céljuk, hogy erősítsék és egyben példát is mutassanak a cigány-nemcigány együttélésről. A párbeszéd közös nyelve az evangélium. Az egyhetes nyaralás ideje alatt is kiemelt szerepet kapott a Biblia megszólaltatása magyar és cigány nyelven.  A közösség úgy gondolja, hogy az egymás elfogadásának alapja, ha az evangélium ereje cigány nyelven is megszólaltatik. 

A közösség egyik cigány férfi tagja így fogalmazott „Cigányként ebben a csoportban érzem elsőként, hogy elfogadnak emberként. Nem sajnálnak azért, mert én csak egy „szegény cigány vagyok” és nem néznek le, mert én csak „cigány vagyok”, hanem az embert, Isten képmását látják bennem. Az embert akarják megérteni és szeretni bennem. Az, hogy cigány vagyok az a többi nemcigánynak belőlem egy plusz és az én szeretetem által ők is gazdagodnak.  Ezért érzem jól magam a csoportban.”

 A csoport napi beosztásban közösen készítette el a reggelit, az ebédet és a vacsorát és készült fel a reggeli misére.  Az egyhetes együttlét alatt jutott idő számos kikapcsolódást biztosító programra is, amit szintén a közösség saját maga szervezett meg. Lehetőség volt meglátogatni Szentendrét, ahol az óváros és a Duna part megtekintése mellet a közösség Szűz Mária iránti szeretetét és tiszteletét fejezte ki a  Blagovesztenszka szerb ortodox templomban. Érdekes volt látni, hogy külsőségében másnak tűnő, de lelkületében teljesen a magáénak érezte a közösség az ortodox templomot is. A keresztényi szeretet és összetartozás tanúsága is volt ez, hiszen mindegy, hogy cigány, nemcigány, katolikus, ortodox, mindannyian testvérek vagyunk az Úrban és adjunk hálát, hogy Isten ilyen sokszínűre teremtette a világot és sokféle képen tudunk Istenünkhöz, Jézus Krisztushoz imádkozni.

A hét egyik napja csak is a fürdőzésnek volt fenntartva, mindenki nagyon jól érezte magát, gyermek, felnőtt, idős egyaránt.

A záró program az Esztergomi Bazilika és a Főszékesegyházi Kincstár megtekintése volt. A Bazilika látványa nagyon lenyűgöző volt. A közös imádságot követte a kincstár pazar látványa. Többeket büszkeség töltött el, hogy egyházunk milyen mély tiszteletű hagyománnyal rendelkezik.

Az egyhetes együttlét abban erősítette a közösséget, hogy keresztényi küldetésükben az egyik legfontosabb kötelesség napjainkban, hazánkban a társadalmi megbékélés. Tekintet nélkül arra, hogy milyen a származása, vallása, kora, anyagi helyzete, mindenkinek szüksége van a felebaráti szeretetre. (Pintér Szabolcs)

 

BODONY

 

E. Román Kata Keletmagyarország egy kis falujában él, öt gyermek édesanyja. Évekkel ezelőtt összegyűjtött jó néhány gyereket a szomszédságból, és elvitte őket nyaralni. Később egyre többen jelentkeztek, köztük számos cigánygyerek is. Lassanként rendszeressé váltak ezek a nyaralások, és az is, hogy a gyerekek többsége cigánycsaládokból érkezik. Ezen a nyáron – hűséges segítőjével, Simon Miklósné Katával – már két csoportban mintegy 85 iskoláskorú kis cigányt nyaraltatott Bodonyban a plébánián.

Vízitúrák, strandolás, színjátszás, társasjáték, szentmise – vidáman és boldogan telnek a változatos programokkal zsúfolt napok.

„Az úti pihenőkön a tíz parancsolatról beszéltünk. Fülöp atya, a nálunk misszióban levő belga szervita szerzetes – aki mintha a Legyetek jók, ha tudtok film Néri Szent Fülöpét mintázná – Isten és ember viszonyáról beszél, a teremtéstől fogva. S persze a keresztség és a megváltás értelméről. Kevés szóval, egyszerűen, és persze énekelünk, játszunk, nevetünk. Nevet az ég is fölöttünk.

Szociális színházat játszunk. Hogy a gyerekek is megértsék a játék menetét, először a Piroska és a farkason mutatjuk meg a módszer lényegét: ha rosszul alakul a történet, a nézők beszállhatnak a játékba, hogy megmutassák, hogyan lehetne a rosszat jóra fordítani. Eljátsszuk a tékozló fiút bocsánatkérés és megbocsátás nélkül. Minden gyerek változtatásért kiált. Harcolnak a feloldozásért.

Éjszakai mise a templomban. A szentélyben szőnyegen, pokrócokon kicsiny asztalt ülünk körül, mintha az utolsó vacsorán lennénk. A templom sötét, a szentélyben égnek csupán színes tányérkákban apró mécsesek. A mise a végletekig lecsupaszított, hogy ne fedje el az Áldozat, a Találkozás lényegét. Mindenki áldást kap, vagy áldozik.

A mise végén nem tudunk kimenni a templomból. A tábortűz helyett itt adjuk körbe a nagy gyertyát, megbeszélve a nap fájdalmait, örömeit. Az egyik csöpp cigánylány ennyit mond: `Olyan jó itt. Ne kelljen soha elmennünk innen!` A tábor többsége a szentélyben alszik el.  Betakargatjuk őket a félhomályban. Lefekszem közéjük én is. Hallgatom szuszogásukat, nézem, ahogy lassan kihunynak a mécsesek.

Ilyen béke csak Isten közelében létezik.’ (>>> E.Román Kata >>>)

       

    Lásd még:   VPA Hírporta >>>